2013. augusztus 16., péntek

Nyárzáró akció!

Lassan, de biztosan közeledünk a Hazatérés c. rész megjelenéséhez (november vége – december eleje), ennek apropójából nagyobb akciót terveztem!
Aki most rendeli meg a Halálos Rokonság vagy a Végzetes kirándulás című részeket, ajándékba kapja a másikat! Az ára pedig postaköltséggel együtt 2000 forint. Az akció csak a készlet erejéig tart.

A könyv megrendeléséhez szükséges online megrendelő lapot az alábbi linken érhető el: Megrendelem

Természetesen bele is olvashatsz, hiszen könyvesboltban is úgy választunk könyvet, hogy pár oldalt átlapozzunk, mielőtt döntenénk. Legalábbis én mindig így teszek :) Erre itt is meg van minden lehetőség, csak egy kattintás és máris fellapoztad a Halálos rokonság c. részt:  Olvass bele!



2013. augusztus 6., kedd

Boldog Születésnapot, Láthatatlan nyomon! :)

„Egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talán…”

Az első logó
Abszolút. Ez az egy év nem csak a Láthatatlan nyomonnak, de nekem is tanulságos, érdekes és izgalmas volt.
Nem bántam meg semmit, de sok mindent máshogy csinálnék. Nagyon zöldfülű és fiatal voltam akkor, amikor úgy döntöttem, hogy megpróbálom megvetni a lábamat a magyar könyvpiacon és alkotni valami olyasmit, ami azután is mesélni fog rólam a világnak, miután én már nem leszek.
Tisztában voltam azzal is, hogy ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni és bizony még hosszú – hosszú évekig kell dolgoznom ezen. A szerencse ebben az, hogy írás az számomra nem munka, hanem szenvedély. Így valamivel könnyebb :)

Ehhez azonban fejlődnöm kell. Nem véletlenül vágtam bele a forgatókönyvíró képzésbe sem – amellett, hogy szeretném egyszer a mozivásznon is látni a nevemet - , mert tudtam, hogy segíteni fog abban, hogy tudatosabban írjak. És ez úgy érzem megvalósult, bár a vizsga még hátra van, de megtanultam karakter profilokat írni, paradigma rajzot készíteni. Megértettem, hogy miért olyan fontos, hogy a karakternek valódi élete legyen. Önkritikusan a Halálos rokonságban Mészáros Dávid csak egy név volt pár személyiség jeggyel felruházva. Nem ismertük egymást jól. Én sem őt, és ő sem engem. Akkor sokkal inkább a történetre összpontosítottam. Történetvezérelt könyvet írtam, karaktervezérelt helyett.  A Hazatérésben arra fókuszáltam, hogy a történet mellé egy mélyen ábrázolt Dávidot kapjatok. A végeredmény majd november – december környékén kiderül, de bizakodó vagyok.
Ha visszamehetnék az időben, akkor Dávid egy minimum 10 oldalas „élet - vázlatot” kapna és csak aztán írnám meg a Halálos rokonságot.
Sajnos erre már nincs mód, de nem is hátra, hanem előre akarok tekinteni. Jelentem: az „élet – vázlatot” azóta megkapta.

Ami érdekes ezekben a könyvekben, hogy önmagukat csatolták össze. Volt nekem egy elképzelésem, hogy mit akarok. Amolyan „egy ügy- egy könyv” szerkezeti felépítésben gondolkodtam, de rájöttem, hogy jobban szeretem és erőteljesebb lehet, ha kap a könyv egy átívelő szálát, ami részről – részre nőtte ki magát, és ami a Végzetes kirándulás végén oly annyira elszabadult, hogy pokolian nehéz helyzetbe hozta a nyomozómat. Így nem csak neki, hanem nekem is kihívás volt a folytatás megírása.
De nem akarok teljesen elszakadni a születésnaptól, így inkább azzal folytatnám, hogy mi – minden történt ebben az évben. Egy kis statisztika:

- A www.steineradam.com írói blogomon több, mint 79 bejegyzés született, a statisztikában több ezer oldalmegtekintéssel.

- Az írói facebook oldalam 751 like számmal büszkélkedhet, amire roppant büszke vagyok!

- Óriási megtiszteltetés, hogy Leslie L. Lawrence is elolvasta a Láthatatlan nyomont és tetszett is neki!

- A Láthatatlan nyomon – Halálos rokonsághoz leforgattunk egy képregény stílusban készült könyvelőzetest, ami mindentéren egyedülálló alkotásnak bizonyult. Jelenleg 460 –an nézték meg az előzetest, amiről több kultúr oldal és blog is elismerően írt.



- A Halálos rokonságról és Végzetes kirándulásról kritikák is születtek. – Talán erre vagyok a leginkább büszke, mert jól látható a könyvek közötti fejlődés és az a tudat, hogy tetszik a kritikusoknak és az olvasóknak az, amit írtam,arra nincsenek szavak.
Az alábbi linken elolvashatjátok a kritikákat:
Láthatatlan nyomon - Halálos rokonság:


Láthatatlan nyomon – Végzetes kirándulás:


És ami még jön? :)

Amellett,hogy további könyvelőzetes készítését tervezem, van néhány projekt, ami kezd „hús-vér” alakot ölteni!
Első és legfontosabb: érkezik  a Láthatatlan nyomon – Hazatérés!
A megjelenése most november – december környékére van belőve. Remélem, hogy sikerül tartani ezt a dátumot.
Addig is kedvcsinálónak álljon itt a már a facebookon is beharangozott könyvborító:



Párhuzamosan pedig érkezni fog a Láthatatlan nyomon – Halálos rokonság alapján készült képregény! Ennek pontos megjelenési dátuma még nincs, de már láttam több oldalt is belőle, és elfogulatlanul állíthatom, hogy gyönyörű lett!
A célom pedig, hogy képregény formájában a fiatalabb olvasókban is felkeltsem az érdeklődést a könyveim iránt :)

Megmutatom nektek a logót is:




Sok mindenen gondolkodom még, sok tervem van, ami remélem idővel mind megtud valósulni. Bízom benne, hogy még sok születésnapot tudunk megélni együtt!

2013. június 23., vasárnap

Holnap debütál a Láthatatlan nyomon - Halálos rokonság könyvelőzetese!

Én már láttam, szerintem nagyon jó lett, és a közelgő bemutató előtt néhány érdekességet elmondanék róla:
- Green boxos technikával készült az előzetes.
- Alapvetően a képregényekre jellemző hangulatvilágot és stílusjegyeket idézi meg.
- További információkat a Kanizsa TV-vel készített interjúmban is hallhattok:



2013. június 11., kedd

Vissza a valóságba.

Kedves Naplóm!

Ezt a rövid szösszenetet muszáj kiírnom magamból, mert másképp megbolondulok!
Amikor ezt a bejegyzést írtam, épp úton voltam vissza a valóságba. Pár perccel ezelőtt még Agatha Christie Gloriett a hullának című könyvét olvastam a buszon. Ez volt az első Agatha Christie könyv, amivel kiskoromban megismerkedtem, és még mindig iszonyú jó. Az eleje gyönyörű tájleírással van tele: festői táj, harapnivaló friss vidéki levegő, nyugodt, békés légkör. Ez pedig eszembe juttatta a tegnapi rövid németországi kirándulásomat, ami sokkal nagyobb hatással volt rám, mint azt eddig gondoltam volna. Bár csak „jövök – megyek” 12 órás utazás volt, és többnyire csak a kocsiban ülve csodálhattam meg az osztrák és német vidékeket, de mégis egészen a rabjává váltam. Pedig azt el kell mondanom, hogy én sosem voltam az a tájnézős – tájfotós típus, most mégis sajnálom, hogy nem készítettem képeket azokról a helyekről és üde zöld völgyekről, amik még egy Tolkien könyvben is könnyedén megállnák a helyüket.
Őszintén szólva nagyon hiányzik az a nyugodt légkör, az a lassú folyású élet, amivel a kisebb német falukban találkoztam. Érezhető volt, hogy a technika itt még nem tört akkora utat magának, a közösségi portálok (facebook) okozta csapda itt még nem ejtette rabul az embereket. Csak tehenek, friss tej, és végtelenbe elterülő zöld gyepszőnyeg. Minden adott, hogy én egy ilyen helyen boldogan és felszabadultan tudjak írni. Azért nem írom azt, hogy élni, mert egy idő után ez nekem is már túl csendes lenne, de alkotni egy ilyen kis falu egyik házikójának teraszán vagy balkonján nagyon tudnék. Sokkal jobb, mint egy budapesti vagy nagykanizsai lakás szobájában ülni és írni. Pesten és otthon is körbe vagyok véve egy csomó olyan dologgal, ami elvonja a figyelmemet arról, ami igazán fontos. Legszívesebben maradtam volna két – három hétig vagy egy hónapig, ami alatt biztosan be tudtam volna fejezni a Hazatérés kéziratát. Így is végzek vele időben, csak más kérdés, hogy az írás mellett sok olyan impulzus ér, ami lassítja a munkát, ami elvonja a figyelmem arról, hogy 100%-ban arra koncentráljak, amire szeretnék. Ezek nem feltétlen negatív hatások – mert nem is azok! – egyszerűen csak lassít.
Az lenne a legjobb, ha lenne időnként lehetőségem elbújni a világ elől, internet, facebook, filmek és tévésorozatok nélkül, hogy csak én és a könyvem legyek egyszerre a jó időben. Amikor nem kell beosztanom az időmet, hogy mikor és meddig tudok írni, mert ez is kicsit visszafogja a „hangomat”.

Ha úgy hozza az élet, akkor a következő dráma műfajban írt könyvemet, vagy a Láthatatlan nyomon következő részét már én is egy festői kis osztrák vagy német városkában írhatom meg! :)

2013. május 13., hétfő

Naplóbejegyzés - Életem legjobb órái


Kedves Naplóm!

Ideje volt már, hogy újra tollat ragadjak, és kipréseljek magamból néhány értelmes gondolatot. Ez lett a végeredmény, remélem érdekesnek fogjátok találni.
Mivel már volt két rendes foglalkozás a forgatókönyvírói képzésen, úgy gondoltam, hogy ideje papírra vetni néhány gondolatot, érzést ezzel kapcsolatban. Egy mondatban összegzem a  véleményemet: baromi jó!
Komolyan mondom, hogy eddig minden percét élveztem. Pedig nagy volt a léc, amit át kellett ugrani a Magyar Film és Média Intézet keretein belül megszervezett kurzusnak. Azt tudjátok már rólam, hogy imádom a filmes világot, imádok írni, és tudjátok azt is, hogy kezdetben próbálkoztam forgatókönyvet írni. Őszintén szólva azt már megtanultam, hogy amit próbálkozásnak hívok, nem több egyszerű jegyzetnél. Vagy talán még annyi sem. Annyira összetett, annyira bonyolult és sokágú ez a szakma, hogy azt első látásra nem is gondolná az ember.
A képzés első órájának kb. a negyedénél éreztem azt először, hogy életem legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam. És ez az érzés, az istenien jó bizsergető érzés ott van mindig, amikor belépek a terembe, leülök a székemre, és egyszerűen szivacsként szívom magamba azt, amit hallok. Oldalakat jegyzetelek, ha jól emlékszem az első foglalkozás alkalmával 3-4 oldalt írtam! Ami nálam nagy szó, mert sosem voltam az a jegyzetelős típus. 

Annak is érdekes lehet, akit amúgy nem érdekel a forgatókönyvírói szakma, mert rengeteg jó kis dolgot hall az ember a filmgyártásról, a filmszületésről. Többről van szó itt, mint az, hogy megtanítják, hogyan kell jó treatmentet írni. Megtanuljuk átlátni komplex módon a filmgyártást. Tisztába kerülünk azzal, hogy ki, hogyan és mi alapján dönti el egy forgatókönyvről, hogy az jó vagy épp rossz.
Azóta, hogy elkezdtem ezt a kurzust, önszorgalomból szabadidőmben is folytatom a tanulást. Cikkeket olvasgatok a témában, sőt mentem is le magamnak, hogy az egész anyagot majd kinyomtatva egy mappába rendezzem. Szeretnék mindent tudni. Elkezdtem olvasni a szükséges szakirodalmat, a „forgatókönyvírás bibliáját”, Syd Field  - A forgatókönyvírók kézikönyve c. könyvét. Baromi érdekes, jól és - ami a legfontosabb - érthetően van felépítve az egész. Eddig csak pár fejezetet vettem át, de már egy ideje készítgetem az első komolyabb forgatókönyvemet, amit szabályszerűen szeretnék elkészíteni. S ebben nagy segítségemre van ez a könyv.
Lassan már tényleg ott tartok, hogy ezzel kelek és fekszem. Erre gondolok, írni akarom, készíteni akarom, haladni akarok vele. Néha még álmodok is róla.

De kaptam még valamit, amiben reménykedtem, és ami végül úgy látszik, hogy valóra válik: komplexebb író lehetek.  Például a Hazatérést is már úgy írom, hogy nagyon komolyan átgondoltam a struktúra szerkezetét, hogy hogyan nézne ki a legjobban a könyvszerkezete, így ennek fényében javítgatom a már meglévő kéziratot, és igyekszem minél előbb befejezni, hogy ősszel a könyvesboltok és a ti könyvespolcaitokon pihenjen :)
Tekintsétek ezt a kis szösszenetet egy élménysorozat – rovat első fejezetének. Hamarosan újra jelentkezem!:)

2013. április 15., hétfő

Naplóbejegyzés - Egy lépéssel közelebb egy újabb célhoz?


Kedves Naplóm!

Időről időre elő szoktam venni a már megjelent könyveimet és hosszú percekig csak nézegetem a borítót.  Ha teljesen őszinte akarok lenni veletek, – már pedig miért ne lennék az? – akkor azt kell mondanom, hogy még mindig kicsit nehezen hiszem el, hogy fizikai valójában megjelent a történetem, és azt sem, hogy olvassátok az írásaimat.

Épp a minap akadt újra a kezembe a Halálos rokonság, amelyiknél a bemutatkozó részében megjegyeztem, hogy a kezdetek kezdetén forgatókönyvben gondolkodtam. Úgy néz ki, hogy megvalósulhat – gyorsan lekopogom  - ez a vágyam, mert egy különleges lehetőséggel élve beiratkoztam a Magyar Film és Média Intézet forgatókönyvírói szakára!





El sem tudom mondani nektek, hogy ennek mennyire örülök! Amennyire megismerhettetek már, és ha esetleg nyomon követitek az írásaimat, bejegyzéseimet, tudjátok, hogy mennyire vonzódom a filmvilághoz és mennyire szeretnék ebben a világban dolgozni, mint forgatókönyvíró vagy rendező, esetleg mindkettő.
Most egy lépést tehetek efelé a cél felé is, de a neheze még csak most jön: nem elég beiratkozni, bent is kell maradni, meg kell értenem és el kell sajátítanom a hallottakat és azt át is kell ültetnem a gyakorlatba. Rá kell éreznem a dologra, mert más megírni egy regényt és megint más egy film forgatókönyvét. De nekem ez a kaland minden pénzt, időt és energiát megér!

Apropó: az meg külön büszkeséggel is tölt el, hogy szülői segítség nélkül, saját magam finanszírozom a képzést. Így ha netalántán nem is sikerülne, akkor csak saját magammal kell elszámolnom, ami ad egy kis biztonságot. De erre gondolni sem akarok, ennek sikerülnie kell és sikerülni is fog.
No de mi lesz az írással, a Láthatatlan nyomonnal és a további projektekkel? Természetesen eszem ágában sincs abbahagyni az írást. Sokszor, sok helyen elmondtam már, de most újra megteszem: nekem a legnagyobb álmom és célkitűzésem az, hogy olyan író legyek Magyarországon, akit ismernek, elismernek. Úgy gondolom, hogy ez a képzés csak elősegítheti a célom beteljesülését. A tanultaktól csak jobb és komplexebb író lehetek, és amit megtanulok azt átültethetem a könyveimbe is. Ha van lehetőségem fejlődni, akkor azt ki szeretném használni.

A Láthatatlan nyomon pedig folytatódik tovább! Az már biztos, hogy a harmadik részt, a Hazatérést legkorábban ősszel olvashatjátok. Még mindig írom a kéziratot, lassabban haladok vele, mint a Végzetes kirándulással. Ennek több oka is van: egyrészt nem szeretném elkapkodni, a sztorihoz méltó grandiózus folytatást szeretnék írni. Sokkal jobbat, mint amilyen a Halálos rokonság és a Végzetes kirándulás duó volt. És nem titkolt vágyam az sem, hogy oldalszámban is duzzasszam a történetet. Másrészt pedig időnként nehezen jönnek a szavak, ilyenkor kicsit pihentetnem kell a dolgot, mert sokkal fárasztóbb és nehezebb kijavítani, átírni egy pocsékul megírt plusz öt oldalt, mintha nem is írtam volna egy sort sem. Szerencsére nem alkotói válságról van szó, mert a történetet a storyboardomra már megírtam, összeállt, minden és mindenki a helyén van.

Azért bármekkora is a szabadságom, adtam magamnak határidőt, mert anélkül az idők végezetéig írnám. Muszáj, hogy legyen egy végső időpont, ameddig be kell fejeznem, mert az keményebb munkára sarkall. Legkésőbb május végig szeretném vállalható minőségre megírni a kéziratot, hogy aztán mehessen is a kiadóba a szerkesztőmhöz.

Na és a jövő? Vannak projektjeim, amik megvalósításra várnak. Elsőként be is jelenteném, hogy lesz Láthatatlan nyomon IV. Ez tuti, mert Dávidot nem tudom, és nem is akarom egykönnyen elengedni. De egy kicsit leteszi a nyomozó kalapját, mert előtte egy teljesen más dologgal fogok érkezni. Már megkezdtem az előkészületeit, a karakter kidolgozást, plusz még néhány oldalt sikerült a papírra vetnem egy olyan történetből, amit szeretném, ha szeretnétek : ) Műfajt is váltottam hozzá, ezúttal a krimit drámára cseréltem. Szeretném magamat több mindenben kipróbálni, nem szeretném, ha beskatulyázott íróvá válnék. Az új karakterem szerintem nagyon szerethető figura, más, mint amit eddig írtam, és az is biztos, hogy nem egy új regénysorozat első része lesz. Igazi kihívás, de pont erre is van szükségem!
Summa summarum: Lesz dolgom bőven a jövőre nézve, de ezt egyáltalán nem bánom!